Hm.

"Akkor most ülj ide"- kérem

nézek rá, mosolyog a szemembe, kimutatja a szemfogát.

szemmel beszél és szeretkezik, miközben a száját figyelem, pedig a szemébe nézek
kitágul mindkettőnk pupillája, pedig egészen általános dolgokról esik szó. Kívülállók talán észre sem veszik.
"akkor most talán el kellene vinned" gondolom, és csak egy pillanatra is, de megremeg a szemöldököm

Tudja, hogy mi van, tudja. Vele szemben leülve jut mindig eszembe az a valaki, akit ti Liliként ismertetek meg, én viszont átéltem minden egyes pillanatát ennek az énemnek.

A vadász, amikor meglát egy nemes vadat, és tudja, hogy kell neki...

Amikor be kellett cserkészni

amikor próbált kicsúszni a kezeimből,

és mikor végre megkaptam, amit akartam.

Igaz, nem teljesen.

És ezt ő jól tudja.

És kihasználja.

Ügyes fiú, ügyes.

-Hát ennyi?
kérdezte meg magától, és látta lehunyt szemhéja mögött az egész életét:
az első karácsony, a hatalmas fa
Anya és apa mosolya
Babakocsi
A lakás ahol felnőtt
A fények amikor szombat reggelente ömlött be a meleg napfény az ablakokon
A kedvenc óvónéni
...
Az első csók
Az iskola
érettségi
...
Amikor elvesztette a szüzességét
amikor szerelmes volt
amikor majd belehalt a szakításokba
...
Amikor újra szerelmes lett
amikor kiderült, hogy a másik is az
amikor férjhez ment hozzá
amikor kiderült, hogy gyerekük lesz
...
...

Kinyitom a szemem, hátha.

Itt ül mellettem, talán már nem is él
A pupillája tág, felém fordul arccal
már nem lát. Meghalt.
én alig kapok levegőt
a hasamat beütöttem
álmos vagyok
érzem az arcomból számba csurgó vér ízét

megfogom a kezét
hideg.
Sírnék
üvöltenék
nem megy

a gyerek még él?

...

" két autó frontálisan ütközött hajnalban. A vétlen sofőr, és a mellette utazó felesége szörnyet halt. Az asszony nyolc hónapos terhes volt, a gyereket a helyszínre kiérkező a mentőorvos segítette császármetszéssel világra. Az újszülött csodával határos módon egészséges, elhelyezéséről hamarosan döntenek."

áh

az élet mindig tartogat jó kis meglepetéseket.
Most inkább jókat.

Up.: sose akarjátok behozni azt a 3, alkoholt jól bíró embert, akik fél nyolctól szabadítják fel Kubát.
Egyébiránt másnap. Nagyon. Ja, és a gangon telefonálás közben a szomszédaimmal tudattam a szexuális életem egy részét. Igaz, nem nekik szántam.

nézel:

távolságommal közelebb vagyok
mint gondolnád.

...

közelségemmel távolabb vagyok
mint szeretnéd.


Az éjjel megint eszembe jutott az a fekete nagy fogú óriás, aki hitte (meg még rajta kívül pár emberszabású) hogy örzőmmé kell lennie. Éjjel ott feküdtem nyitott szemmel az ágyban, és láttam egy nagy energiahalmazt.
Itt vagy még velem.
:)

Milyen furcsa egyébként.
Ahogy kúszott be T az életembe (a hátterét és módját inkább ne firtassuk, vannak még vicza-verza ennek a kapcsolat eleji időszaknak érzékeny pontjai) szóval, ahogy került be a képbe, Bono úgy kezdett fokozatosan eltávolodni. T két kábbal bent volt már az életemben, mikor Bono elment.

Sosem felejtem el a tekintetét, amikor megkapta a szurit: velem szemben feküdt le, és guggoltam a fémasztal előtt, simogattam. Csak nézett. Lélegzett, nézett, és láttam, hogy már nem szenved. Zokogtam. Ő már az altatótól nem látott, én meg a könnyeimtől. A jóvágású állatorvos csak állt, és látszott rajta, hogy sajnál mindkettőnket. Kiküldött. Nem akarta, hogy végignézzem, ahogy Bono szívébe szúrja a mérget. Kimentem, kis idő múlva visszahívott. "Meghalt szegény"- mondja. Én meg csak álltam a fémasztal előtt, néztem bono szemeit, amik kezdtek üvegessé válni. Simogattam. "El tudod temetni?" "Nem."- hangzott a válasz. "akkor elszállítjuk". Köszönöm, feleltem, és otthagytam Bono macskaszállítóját is. Iszonyatos nagy fájdalom, hogy azért, mert bent élek a belváros szívében a macskám egy dögkúton végezte.
T. Ez alatt kint várt a kocsiban. Nem engedtem be, nem akartam, hogy lássa, hogy végignézze, hogy omlok össze. Meg azt hiszem, elegen voltunk ott így is.
Hazafelé aztán próbálta a figyelmem elterelni. Nem emlékszem, hogy miről mesélt, csak arra, hogy rosszul lettem. Nem szóltam neki.

Mikor hazaértem, Málna félt tőlem. Szerintem érezte, mi történt. Nem emlékszem, aznap mi volt.
Arra viszont igen, mikor aznap reggel hazaértem, és láttam, hogy Bono nemsokára meghal. Üvöltve zokogtam, anyám félt, hogy valami bajom lesz, amikor felhívtam. Beszéltem az állatorvossal, mindketten tudtuk, hogy a macska menthetetlen. Emlékszem, ahogy felvettem, ahogy sírt. Kimentünk a teraszra, lefektettem a kanapéra. Ott szeretett a legjobban lenni. A mancsát még akkor is a kezemre tette... Én meg csak beszéltem hozzá és sírtam. ő nézett, de a tekintete már egész máshol volt. Amikor aztán betettem a macskaszállítóba, kis erőre kapott: csak nyávogott, és ki akart jönni. T már úton volt felénk, lementem, és vártam. az eső pedig szakadt. Beálltunk egy kapualjba, és a macskaszállítót úgy tettem, hogy ne ázzon meg. Minta számítana. Bono az egész úton sírt. Én is. Fájt hallanom, és fájt kimondani a végső szót: aludjon.

gondolatfoszlány

olyannyira tele vagyok mindennel,
hogy néha úgy érzem, kongok az ürességtől.

Azt gondolom, és hiszem, hogy olykor illenék mindent feltenni egy lapra, főleg ha azt érzed, hogy a bátorságod és a merészséged miatt jót teszel, nem csak magaddal. Hogy szép lesz minden. Ez lehet magánéleti, egyéni, vagy épp üzleti dolog.

Tudod, milyen ez. Amikor nem fogalmazódik meg még benned pontosan, mi lesz veled, épp ezért még ki sem tudod mondani, de odabent, jó mélyen érzel valamit. Valami megingathatatlant. Ős-igazság. Asszem, így nevezem ezentúl.

Nos, ez az ős-igazság ez ott van. Hiszel benne, épp ezért alakul minden úgy, ahogy szeretnéd. Igen ám, de ez a fajta hit nem csak jó dolog lehet: ha teszem azt, pesszimista vagy, és nem hiszel valamiben (vagy épp magadban) akkor eldöntötted, hogy nem fog menni. Pontosabban pálcát törsz magad, vagy az adott dolog felett. És innentől vége, kaparhatsz mint malac a jégen, nem fog menni, ezt te is tudod jól. Add fel inkább, de azt is lehajtott fejjel.

Élezzük ki: egy kisöreg eldönti, hogy meg fog halni. Fizikai állapota ugyan nem ad alapot annak, hogy eltávozzék, de ő belül, a lelke mélyén eldöntötte, hogy elég volt a fizikai létből. Adok az ilyen embereknek általában 3 hetet. Belülről "oldják fel" magukat: a lélek megsemmisíti a testet, hogy szabadulni tudjon. Hm.

Na nem is ez a lényeg most.

Hanem, hogy érzel bent valamit. Intenzíven. Ha ezt az érzést kellene valamihez hasonlítanom...
Egyenletes, mégis erős, nyugodt, intenzív hit ez. Szétáradó. Átitatja mindenedet, ha hagyod. És ha ez az erő ez jó, akkor miért ne hagynád?
Nem kell félni.
Csak mindent egy lapra feltenni, és megnézni mi lesz.
A végén úgyis boldog leszel.
:)
értve?

nesze neked topsecret