"Akkor most ülj ide"- kérem
nézek rá, mosolyog a szemembe, kimutatja a szemfogát.
szemmel beszél és szeretkezik, miközben a száját figyelem, pedig a szemébe nézek
kitágul mindkettőnk pupillája, pedig egészen általános dolgokról esik szó. Kívülállók talán észre sem veszik.
"akkor most talán el kellene vinned" gondolom, és csak egy pillanatra is, de megremeg a szemöldököm
Tudja, hogy mi van, tudja. Vele szemben leülve jut mindig eszembe az a valaki, akit ti Liliként ismertetek meg, én viszont átéltem minden egyes pillanatát ennek az énemnek.
A vadász, amikor meglát egy nemes vadat, és tudja, hogy kell neki...
Amikor be kellett cserkészni
amikor próbált kicsúszni a kezeimből,
és mikor végre megkaptam, amit akartam.
Igaz, nem teljesen.
És ezt ő jól tudja.
És kihasználja.
Ügyes fiú, ügyes.
2009. október 22., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése